AZ ÚJÉV

Eddig soha nem tettem újévi fogadalmat, de ezúttal január elseje valóban egybeesett, s mintegy jókor jött a változtatáshoz. Tudom, hogy számos dolgot hagyok magam után az óévben, leginkább olyanokat, amelyek egy idő után semennyire sem fognak hiányozni. Éld az év első napját úgy, ahogy az egész évet szeretnéd. Szilveszter éjszakája most nem azzal zárult, mint mindig, hogy újra végig gondoltam, mi minden történt velem 2015-ben. Ezúttal nem volt rá szükség, mert az események nagy része még élénken élt bennem, szinte kísértett. Ezért azon elmélkedtem, milyen szeretnék lenni 2016-ban.

Nem idealizált, valótlan álmok, hanem ismerve magamat, s ismét teret engedve annak a személynek, aki talán az utóbbi időben meglehetősen háttérbe szorult.

Nem modellkarrierre vágyom, de szeretnék sportos és aktív lenni. Én, aki világ életemben valami testedzést űztem, amióta Mexikóban élek, ez kimaradt a napirendből. Visszatérni az uszodába minden vágyam, remélem, ebben a félévben sikerül, ha nem lesz már olyan hideg, hogy belefagyjak a kinti medencébe. Elsején együtt tornáztam a kisfiammal, aki boldogan utánozta le a gyakorlatokat, utána pedig két órát a parkban töltöttünk. Mert aktívnak lenni nem csak sport, hanem kirándulás is. Itt erre nagyon nincs lehetőség, de amikor hazaköltözünk majd, sokkal többet mászkálunk majd.

Nagyra tartom a gyengéd nőket. Én sajnos inkább kemény vagyok. Határozott, bizonyos elvekben megrendíthetetlen, talán merev, pedig szívesen lennék kicsit simulékonyabb. Régen sokat mosolyogtam, az olaszok mindig azt mondogatták rám, hogy “solare” és az egykori egyetemi évfolyamtársaim is így emlékeznek rám. A mosolyom megkopott, de tudom, hogy bennem van az a kedves, türelmes, lágy teremtés. Az újévre elhatároztam, hogy többet mosolygok, alázatosan és segítőkészen viselkedem, alapból kissé hangos beszédemet mérsékelem.

Vissza akarom kapni önmagamat. Viszont ehhez hozzátartozik a kreativitás. Az írás mindenekelőtt. Írnom kell. Alkotni. Mások segítségére lenni. Ez mindig fontos volt számomra, közösségek létrehozása vagy egy-egy élettapasztalat megosztása, vagy éppen fiatal első gyermekes anyukák megnyugtatása. Amióta Mexikóban élek, kevesebbet írok, pedig szükségem van rá. Az egyetlen, amikor kreatív lehettem, az a cukrászat. Tovább akarok fejlődni ezen a területen, sőt bele akarom ötvözni Mexikót is. Az utóbbi időben rájöttem, hogy hazaköltözhetek, de ennyi idő után ugyanúgy mexikói vagyok, mint magyar. És a kisfiam még inkább.

Természetesen hazaköltözésünkkel új tervek lebegnek a szemem előtt. Nem váltottam munkát idestova 7 éve, pedig néha hiányzik a lehetőség, hogy kihozzam magamból, ami bennem van. Nem csak egy sima tanárnő vagyok, ennél nagyobb dolgokra vagyok hivatott. Eljött az ideje, hogy megmutassam, ki lehetnék valójában. Sikert kívántam magamnak, s ha azon múlik, hogy mennyire szorgalmas valaki, tudom, hogy bármit el tudok érni.

Végül, de nem utolsósorban csinos akarok lenni. Ápolt és különleges. Szeretem az egyedi ruhákat és ékszereket, de az utóbbi években gyakran alárendeltem kinézetemet mások véleményének. Az első lépés már meg is történt: új frizura.

Január elseje ezúttal egy új élet kezdete lett. Apró, pici lépésekkel valami jobb felé. Lassan, de biztosan haladok, felállok, napról-napra erősebbnek érzem magam és tudom, minden döntésem helyes volt.