Az új évszakok beköszönte Mexikóban még mindig különleges ünnepekre adnak alkalmat. A maják és aztékok remek csillagászati és matematikai ismeretekkel rendelkeztek, valamint intenzíven figyelték a természeti jelenségeket. 

Az indián kultúrák mindig is elvarázsoltak. Számomra fontos, hogy kisfiam mindkét hazájának történetét megismerhesse. Sajnos azt vettem észre, hogy a mexikóiak jelentős része nem ismeri földjének múltját, illetve a történelemkönyvek nevetségesen kevés helyet szentelnek a spanyol hódítás előtti kornak, vagyis Mexikó igazi meséjének és őslakosainak.

Gyermekem valószínűleg nem Teotihuacán romvárosának jelentőségét érezte meg, amikor lelkesen vetette alá magát a túrának, hogy eljusson a piramisokhoz, hanem átérezte, amit én közvetítettem felé. Ugyan egy letűnt kor nyomai ezek, de van bennük valami misztikus, különleges, ami hívogat. Ott lenni ajándék. 

Sokan haboznak, hogy évszak-forduló napján érdemes-e elmenni, hiszen sokan lesznek. Teotihuacán régészeti területe viszont olyan nagy, hogy könnyen szétoszlik a tömeg. Nagyon pici gyerekkel viszont fel kell készülni a cipelésre. Én megmondtam M.- nak, hogy nem keveset kell gyalogolni, de cserébe megláthatja a piramisokat. Szerencsére egész jól bírta. Sajnos szülés óta egyre erősebb a tériszonyom, így ezúttal nem óhajtottam felmászni a Nap-piramisra, a sokkal alacsonyabb Hold-piramisról is alig mertem lenézni. Amikor pedig megláttuk a sort a legimpozánsabb piramis előtt, csak annyit mondtam, de jó, hogy nem akartunk felmászni. Én elég sűrűn mentem Teotihuacánba évszak-fordulókor, például többször március 21-én a nap-éj-egyenlőség ünnepén vagy június 21-én, s felszenvedtem magam a piramisokra, de tény, ha valaki türelmetlen, inkább más napot válasszon. Viszont akkor lemarad az indián táncosokról, ami szerintem a legérdekesebb. 

Ruhakódex szerint ilyenkor fehérbe kell öltözni, mert a nap energiája így tudja a leghatásosabban feltölteni az emberi testet. Táncosoknak van kimondottan erre az alkalomra öltözékük, homlokukra pedig általában piros pántot kötnek. Ennek a piros pántnak náhuatl nyelven ixcualmecuatl a neve, az univerzumot szemlélteti, két végét összefonva a dualizmus egybeolvadásának jelképe. A piros szín pedig a napot és a vért szimbolizálja.

A piramis tetején kezünket az égbe emelve fogadjuk a nap ajándékát, az energiát.

Ha valaki Mexikóba látogat, mindenképp meg kell ismernie Teotihuacánt. Számomra az évszak-forduló betekintést enged azoknak az életébe és kultúrájába, akik ezeket a szokásokat őrzik. Én mint fogadott mexikói és kisfiam, mint mexikói, kutya kötelességünk megismerni múltunk eme részleteit.