Gyermekszületésnap. Nem feltétlenül népünnepély. Kinek csináljuk a zsúrt? Mi akarjuk magunkat fényezni vagy a gyermek áll a középpontban? 

Én az utóbbi időben túl sok olyan gyermekszületésnapon jártam, ahol a főszereplő végig bőgött, ezért elhatároztam, hogy Máténak egy nyugodt, családias légkörű ünnepséget szervezek. Nem túlzásként mondom, egyszer olyan 3. születésnapra hívtak meg, ahol több mint 400 vendég volt, egész nap és éjjel üvöltött a zene, a kislányt pedig csak öt percre láttuk, akkor is visított, mint a sakál.

Azt írják aranyszabályként, hogy annyi barátot lehet meghívni egy gyerekzsúrba, ahány éves az ünnepelt. Na, most ez három éves esetében azért nekem kevésnek tűnt, ezért hatot hívtam meg. A nap befejeztével azt kell mondjam, hogy valóban akár elég lehetett volna a három is, mert ahogy csökkent a buli nagysága, egyre jobban egymásra találtak és egyre ügyesebben játszottak együtt.

Mint játékmester készítettem nekik különböző ügyességi és népi játékokat, amiket esetleg már az oviból is ismerhettek és mint gyakorlott mesemondó, egy mesé köré fontam a köszönő ajándékok történetét. Bevett szokás köszönő ajándékokat adni a vendégseregnek. Én ezúttal kekszeket díszítettem minden családnak, a gyerekek pedig üveggolyókat és pecsétet kaptak, amit a játékok alatt szerezhettek meg, valamint szélforgót, ami köré fűztem a mesét.

Büszke vagyok arra, amit szerveztem, sok munka volt benne, igaz, csak 15 ember látta, de én elégedett vagyok és főleg boldog, hogy kellemesen töltöttük a születésnapot.