Kasztbeli különbségek

A minap kisfiammal mindenfelé mászkáltunk az autóban, mert közeledik a születésnapja és még sok elintéznivalónk akadt. Az egyik piros lámpánál egy kis gyerek elkezdte mosni a szélvédőt. Mivel nem volt a zsebemben aprópénz, ezt rögtön jeleztem a fiú felé. Ennek ellenére ő felpattant a motorháztetőre (ezt a részt azért nehezen bírom) és lemosta az ablakot. Addig kutattam, hogy találtam egy 5 pesóst, s odaadtam neki. Azt válaszolta: Gracias, patrona. (Köszönöm, gazdám, ilyesmi értelemben).

Egyszer kisfiammal is megesett hasonló. A játszótéren voltunk és M pont leparkolta az elektromos autóját, hogy elmenjen csúzdázni. Egy kisfiú jelent meg mellettünk és azt mondta a két éves gyermeknek: Vigyázok az autódra, gazdám. M nem értette persze, de nekem összeszorult a szívem. Nagyon elszomorít, hogy kicsi gyerekek már munkára kényszerülnek, már most érzik, hogy ők kevesebbek. És sajnálom a fiamat is, mert akaratán kívül vagy anélkül, hogy ő ezért viselkedésével vagy bármilyen formában tett volna, magasabbrendűvé vált. Amikor végeztünk a játszótéren, M beült a kocsijába, a fiúnak odaadtam a távirányítót és boldogan vezette az autót. Végig nagyon alázatosan, de magabiztosan és büszkén viselkedett. Nagy kár, hogy az ilyen kicsi gyermekek nem élhetnek normális életet. Nincsenek az iskolában, esélyük sincs, hogy kitörjenek ennek az életnek, ennek a kasztnak fogságából.